Flóráról és faunáról ugyan még nem érkezett jelentés, de a nemrég átadott veszprémi aluljáróban és bicikliúton, már az első esőzés is mesterséges tavat illetve mocsarakat okozott. Többen megállapították, hogy így nem csak ronda, de haszontalan is. 

Cikk: Domján Tibor, 2013.08.29., Budapest

Forrás: kerékagy.blog.hu 

Veszprém városát, a helyiek szerint is régóta rágja, valami megalomán személyiségjegy, mely legszembetűnőbben a városépítészet területén figyelhető meg. Persze, sok helyen vannak az országban elbazilikázott konstrukciók, de Veszprémben, mintha szándékosan gyűjtenék a dobogós értelmetlenségeket.

Aki járt már a városban, az feltehetően észrevette, azt a bizonyos húszemeletest, ami egyébként a város egyik legfőbb jellemzője, de ott van másik példának a házgyári úti „pokoli torony". Szintén nem kis beruházással épült a veszprémi sportcsarnok, ami valójában nem csúnya, csak éppen jórészt kihasználatlan, cserébe viszont borzasztóan drága.

Nem sikerült ugyan megépíteni a Hudvágner féle full-beton parkolóház förmedvényt, de bizonyára méltó társa lenne látványban, a nemrégiben átadott belváros rehabilitációs alprojektnek, az esőben eddig kacsaúsztató pinceként funkcionáló, de eredetileg gyalogos aluljárónak tervezett mélyépítménynek. Hiába no, Veszprémben imádják a betont.

Több veszprémi lap véleménye szerint is, erősen megkérdőjelezhető a létjogosultsága annak a 100 %-ban önkormányzati finanszírozású városrendezési elképzelésnek, amelyik 150 millió forint tiszta közpénzből, egy rendkívül értékes, világos és központi téren, a föld alá küldi a gyalogosokat lehangoló betonvájatokba, miközben a felszínen keringeti az autókat, melyek fölé később még felüljárókat is tervez.

Talán még nagyobb probléma, hogy a helyi lakosok szerint – eddig legalábbis – mindössze csupán gusztustalan aluljáró, az első esőzések hatására már használhatatlanná is vált, ugyanis rövid időn belül, szabályos tó keletkezett a feljáróknál.

Persze tudjuk, hogy ebben az országban az emberek azt gondolják, hogy normális dolog frissen épített autópályákat visszabontani, vagy két év után kátyúzni mindössze azért, mert állami beruházás.

Újabban ezt mutyinak hívják, de korábban is az volt a lényege, hogy csak azért nem lopták el az összes pénzt, hogy valamit azért át lehessen adni a népnek. Ha éveken belül összedől, ha beszakad, ha beázik, akkor pereskedés bármeddig, de egy másik haver (vagy ugyannak a vállalkozónak egy másik) cége szívesen átvállalja a javítást, átépítést vagy bármit, természetesen szintén közpénzből.

Nem mondom, hogy minden állami beruházás kimondottan ilyen célból jön létre, és egyáltalán nincs értelmük vagy létjogosultságuk, inkább azon értetlenkedem, hogy vajon minek vannak építészek, mérnökök, szabványok és minőségbiztosítás, ha az első pillanatban medencévé változtathat egy aluljárót, egy nem is kirívó zivatar?

Az állami és önkormányzati projektek, másik fontos jellemzője, hogy hemzseg a szakértőktől, ami nem is lenne baj, ha a szakértés nem szintén csak közpénzpazarlás volna. Bizonyosan számos területen lehet beruházásokat szakérteni, de érdekes, hogy majd mindegyikből – és ez rendre csak a befejezés után derül ki – hiányzik a józan ész szakértő, mely szakértés hiányát a lakosság, érdekesmód azonnal észreveszi.

Nagyszerű példát hozott erre egy veszprémi srác, aki nem átallott végigbringázni  egy a frissen átadott veszprémi kerékpárúton, ahol felettébb érdekes anomáliákra bukkant. Itt érdemes megemlíteni a kerékpár-alagút-mocsár összeállítást, a be nem látható útkereszteződéseket, az átjárókban meredező meglepetés oszlopokat illetve az elektrosztatikus pihenőhelyet, ahol valójában éppen feleannyi bringát lehet tárolni, mint ahányat elsőre gondolnánk, viszont egy távközlési bigyón kívül nincs is más látnivaló.

A projekt, csak a miheztartás végett, mindössze 367 millióba került.

A kerékagy.blog.hu oldal egy szuper, fényképes élménybeszámolót hozott le a bicikliútról, ami aztán később pár mondatossá zsugorodott, valamiért.