Szavakkal valóban nehéz kifejezni mindazt amit a képeken látunk, úgyhogy igyekszem keveset beszélni. Elsőként az a mondás jutott eszembe, hogy egy erős ember jellemét az határozza meg, ahogy a gyengékkel bánik. A földön élő ember jelleme, a képsorok alapján legalábbis borzasztó szégyenletes.

Ron Fricke, Samsara c. dokumentumfilmjéből láthatunk most egy nagyon intenzív (közben mélységesen megdöbbentő) részletet, bár maga az egész film rendkívül dinamikus.

Tudjuk egyébként, hogy a világunk csodálatosan sokszínű, érdekes és izgalmas, csak ne felejtsük el, hogy Valaki még részt kért a teremtéséből, és "hasznát" Az azóta hajtja! 

Cikk: Domján Tibor, 2013.08.24., Budapest

Forrás: Youtube, wikipédia

A Samsara nem narratív dokumentumfilm, képsorai pedig nem egy történetet mesélnek el, sokkal inkább betekintést adnak a világba, megismertetnek annak szép és kegyetlen oldalával egyaránt.

Az alkotók tudatosan törekedek rá, hogy elkerüljenek egyfajta nézőpontot, ehelyett hagyták, hogy a képek vezéreljek őket, és hogy a végén ezek alapján szőjék egybe a szálakat. A helyszínek változatosak, elkísérnek ipari zónába, szent helyekre, katasztrófa sújtotta övezetekbe, városok sűrűjébe, börtönbe és természeti csodák közé. Mindvégig nagy szerepet kap a körforgás, a visszatérés motívuma, ezt erősíti meg a film elején és végén szereplő keleti táncosnő is. 

A film címe a szanszkrit samsara szóból ered, ami az örök körforgást, az újjászületések állandó láncolatát jelöli.

Friss:  A beágyazást letiltották úgyhogy csak  >>> ide kattintva lehet megtekinteni.