November első két napja a megemlékezésé. Szeretteinkre emlékezünk, kik egyszer itt voltak velünk. Emlékezzünk rájuk szeretettel.


A halottak napja keresztény ünnep. Bár november elseje Mindenszentek napja, sokan ezen a napon és nem november másodikán, ami hivatalosan a Halottak napja, elhunyt szeretteik emlékére gyertyát gyújtanak. Megtelnek a temetők, szinte mindenki halott rokona, barátja sírhelyéhez igyekszik. Tudom, nemcsak ezen a napon emlékezünk szeretteinkre, csak ez a nap lett az Ő napjuk. Mint amikor valakinek születésnapja van és az az ő napja, elhunyt szeretteinknek ilyen a november elseje vagy a másodika, mert nekik már - a nem fizikai világban létezvén - nincs születésnapjuk.

Emlékezzünk szeretteinkre, kik egyszer itt voltak velünk és velünk együtt örültek. Akikkel töltöttünk együtt szép perceket és órákat, napokat és éveket. Sokunk szívét fájdalom járja át. Én azt gondolom - mivel ismerek számos olyan embert, ki szégyellné, ha egy könnycsepp legördülne az arcán -, nyugodtan engedjünk utat az érzelmeknek. Ez nem a gyengeség jele, hanem a szereteté. Azért sírunk, mert nagyon szerettünk és mert még mindig nagyon szeretünk. A sírás a lelkünkből túlcsordult szeretet és fájdalom. Ha nem szerettünk volna, nem is tudnánk sírni.

Ha viszont nincsenek jó emlékeink elhunyt hozzátartozóinktól, próbáljunk nekik megbocsátani. Bármit is tettek velünk, biztos vagyok benne, hogy már tudják, mit rontottak el és nagyon szeretnék rendbe hozni, ha kapnának még egy lehetőséget. Ha megbocsájtunk nekik, a mi szívünk is felszabadul és ők is tudni fogják, hogy megbocsájtottunk. Ne haraggal a szívünkben éljünk tovább, hanem megbocsájtással és szeretettel. Bocsássunk meg nekik!

Ajándékozzunk elhunyt szeretteinknek egy szál gyertyát, amit az ő tiszteletükre gyújtunk meg. Bízzunk benne, hogy ott, ahol ők vannak, minden rendben és szeretettel figyelnek.

2013. október 31.
Kovács Adrienn Nikoletta