Domján Tibor, a Debreceni Hírhatár főszerkesztője, a Hírháttér Multimédia főszerkesztő-helyettese, egyúttal keresztény emberjogvédő és otthonvédő, tegnap a budapesti "Super 8" nevű bárban adott interjút Molnár F. Árpádnak az Alföldi Róbert által rendezett "István, a király" című rockoperáról.


Molnár F. Árpád, az Alsóörsi Hírhatár főszerkesztője:
- Telefonon szóltál nekem, miután megnézted Alföldi Róbert rendezésében az "István, a király"-t. Akkor erről nem beszéltünk semmit, ha jól emlékszem, de a hangodból egyébként, ahogyan bejelentetted, hallottam, hogy nagyon tetszett.

Domján Tibor válasza:
- Valóban egy nagyon érdekes korrajzot láttunk. Egyáltalán nem az volt az érzésem, hogy a darab, akár csak az elődjénél is jobban meg akart volna felelni a történelmi hűségnek, sokkal inkább a jelenkor és a közelmúlt néhány igen jellemző stílusjegyét elevenítette meg, mind a szereplőkben, mind a karakterekben, és mivel már túl vagyok azon, hogy olvastam a kritikádat (klikk!), ezért csak megerősíteni tudom, hogy mennyivel markánsabbnak ábrázolta Alföldi Róbert, a rendező Koppány alakját Istvánénál.

De először is el kell mondjam, hogy az István királyt alakító Fekete Pál - láttam más darabban - kiváló művész, tehát nem a tehetségét firtatom, hanem a rá osztott szerepről beszélek.

István alakja annyira jellegtelen volt, hogy a darab elején gondolkoznom kellett, hogy vajon biztosan ő játssza-e a főszerepek egyikét. Egy jóllakott, tétova, identitástalan gimnazista benyomását inkább keltette a színpadon, mint egy apostoli szent királyét, aki valójában korának - ez nem túlzás - legjelentősebb és legismertebb (ma így mondanánk) közéleti személyisége volt. Nem tudom, szabad-e ilyet mondani, de István jellegtelensége, bizonyos esetekben esetlensége arra engedett következtetni, hogy Alföldi újraértelmezésében, a mondanivaló megjelenítéséhez szándékosan szorította háttérbe a királyt és ezáltal domborította vagy tette népszerűbbé Koppányt.

Gyönyörűen megmutatkozott a darabban, nekem legalábbis rögtön feltűnt - valamennyire ismerve a történelmet -, hogy a bajor hadsereg katonái, a megjelenített udvartartáshoz képest jelentős számban képviseltették magukat minden fontosabb mozzanatnál, és nem csak mint Gizella kísérete, hanem mint valami felügyelőbizottság egy rendkívül fontos világtörténelmi esemény apropóján. Tehát még hatalmi szempontból is sokkal jobban kilátszott István udvara és környezete, mint maga István.

A királyt olyan szinten mulyának ábrázolta Alföldi, hogy a frissen érkezett Gizella hercegnő több alkalommal szabályszerűen kokettál bajor testőrségének - feltehetően - vezetőjével. Egyáltalán nincs problémám az Istvánt alakító Fekete Pállal, aki pacekra szenzációs karakter egy High School Musicalben és mint mondtam, véleményem szerint szándékosan lett a létező legjellegtelenebbé téve, hogy jobban érvényesülhessen Koppány rendszer ellen lázadó karaktere.

Az első "István, a királlyal" még azt kellett lenyomni a nép torkán, hogy két rossz közül miért kell választanunk; ezt mára már szépen megtanulta. Az Alföldi rendezésnél ilyesmivel már nem kellett bíbelődni, és ha a valódi István királyi üzenethez a jelenlegi kultúraformáló erők - ezek szerint - még mindig nem nyúlhatnak hozzá, a történelmi jelképekkel pofátlanul hazárdírozó orbáni mindennapoknak szenzációs tükre volt a darab.