Mivel tudja ön bizonyítani, hogy Pintér Sándor, aki akkor még nem volt belügyminiszter, konkurenst látott önben?
Tanúkkal bizonyítottam, amit nem fogadtak el. Tudtuk bizonyítani Pintér Sándor cégének akkori fellépésével. Emellett rengeteg olyan jelzés, megnyilatkozás volt Pintér Sándor és a rendőrség részéről, ami azt bizonyította, el akarták hitetni a közvéleménnyel, hogy én egy igen fajsúlyos bűnöző vagyok…
Ön egy gengszter – mondjuk ki.
Igen. Ezt szerették volna elhitetni a közvéleménnyel. Orbán Péter országos rendőrfőkapitánynak volt is egy nagyon emlékezetes nyilatkozata ezzel kapcsolatban. Azt mondta, hogy Tasnádi Péter gengszter, mert úgy él és úgy viselkedik. Ezt Orbán Péter 2000 április-májusa körül mondta nyilvánosan, egy tévéinterjúban. Ezért és más kijelentései miatt is személyiségi jogi pert indítottam Orbán Péter ellen, amelyet 2001 szeptembere körül meg is nyertem.
Vannak persze ennél sokkal nagyobb ügyek. Válasszuk időben kétfelé a dolgot. Beszéljünk először a józsefvárosi kínai piacról. 1997-ben Pintér Sándor még vállalkozó volt, már nem országos rendőrfőkapitány, még nem belügyminiszter. Emlékezetem szerint az ön tárgyalásán készült jegyzőkönyvben az szerepel, hogy Pintér Sándor meg akarta szerezni a józsefvárosi kínai piacot.
Ez teljesen köztudott volt. Le is ültünk akkor Pintér Sándorral tárgyalni, az ajánlata tízmilliárd forint volt. A piac tulajdonosa, Szedlik Ferenc, aki már azóta sajnálatos módon meghalt…
Természetes halállal?
Rákbeteg volt. Először úgy akarták elvenni tőle a piacot, hogy gazdasági bűncselekményekkel vádolva lecsukták, rákos betegen. Három hónap előzetes fogva tartás után kénytelenek voltak elengedni, mert megfoghatatlan volt, hiszen iszonyatosan nagy pénzt keresett, és ehhez képest az adóbevallása szintén iszonyatos nagyságrendű volt. Akkor Pintér Sándor megkereste Szedlik Ferencet, hiszen övé volt a piac nagyobbik része, 75 százaléka, és az enyém 25 százalék. Ez a 25 százalék abból állt, hogy volt 702 darab pavilonom, amit kiadtunk bérbe. Éves szinten ez olyan hatszázmillió forintot hozott.
Tehát ez jó üzlet volt.
Jó üzlet volt, hiszen semmit nem kellett tenni érte, a pavilonokat egyszer megcsináltattuk…
A területet bérelték?
A területet Szedlik bérelte a MÁV-tól, sőt jelen pillanatban is bérelik a MÁV-tól,igen kedvező összegért, hiszen nagyon sokat költött az infrastruktúrára, a csatornára,világításra, betonozásra. Szóval ez egy teljesen kultúrált, Európában a legnagyobb nyitott piac. Ha jól emlékszem ötven-ötezer négyzetméteren fekszik, tehát nagyon nagy. Naponta harminc-negyvenezer vásárló fordul meg a piacon. Hétvégéken nem ritka, hogy százezer ember is megjelenik.
Ott hagytuk abba, hogy Pintér Sándor tízmilliárd forintért akarta megvenni ezt a piacot, viszont a tulajdonos – ezt is a jegyzőkönyvből tudom – tizenkétmilliárdot kért. Engem ebben az egészben az foglalkoztatott leginkább, hogy 1997-ben egy ember, jelesül Pintér Sándor, aki utcán posztoló rendőrből lett országos rendőrfőkapitány és vállalkozó, miképpen fizethetett volna ki egy piacért tízmilliárd forintot. A rendszerváltozást követő hetedik évben honnan lehet valakinek tízmilliárd forintja?
Nyílt titok volt, hogy a pénz nem az övé volt. Ő azt mondta, a kínaiak képviseletében jött, és a kínaiak képviseletében tárgyal. Volt is vele egy ügyvéd hölgy, aki szintén a kínaiak képviselője volt.
Miért? A kínaiak annyira szerették Pintér Sándort?
Szerintem nem erről volt szó. Nem tudom egyébként a hátterét, de úgy gondolom, hogy azért választották Pintér Sándort, mivel pár hónappal azt megelőzően országos rendőrfőkapitány lett, és kellett egy olyan kapcsolat a hatóságokhoz, amely biztosítja a nyugodt kereskedést.
Benne látták a védőőrizetet, úgy érti?
Így igaz, igen. És ez be is vált volna, hiszen Pintér Sándor kapcsolatrendszere nagyon jó volt, hiszen a szocialista kormány alatt ő volt az országos főkapitány, tehát mindenkit ismert, biztos nyugalma lett volna a piacnak, mint ahogy nyugalma is volt, van a piacnak azóta is, amióta megnyílott, körülbelül nyolc éve.
Tehát a tizenkétmilliárd forintot sokallta Pintér Sándor, és azt gondolta, azért nem tudja tízmilliárdért megvenni, mert ön keresztbe tesz.
És csak azt hiszem, hogy azt gondolta.
Én a jegyzőkönyvből dolgozom.
Jó, én is erre gondoltam. Ő úgy gondolta, hogy én vagyok a piac erős embere, és ha engem eltávolítanak, hozzá lehet férni a piachoz.
Pintér Sándor tehát úgy vélte, hogy ön áll az útjában, azért nem tudja megszerezni a kínai piacot.
Pintér Sándor rosszul ítélte meg a helyzetet. Én nem voltam döntési pozícióban. Sőt, én javasoltam, hogy adjuk el tízmilliárdért, hiszen akkor rögtön kaptam volna két és félmilliárdot. Gondolja végig, kétmilliárd forint áfa nélkül, adózott jövedelemként. Nekem aztán az életemben semmi problémám nem lett volna. Ilyen nagy jövedelmet legális úton megszerezni, és ezt aztán forgatni, nagyszerű üzlet lett volna.
Az üzlet mégsem jött létre, mert társa ragaszkodott a tizenkétmilliárd forinthoz. Az ön történetei között kutatok ismételten, és emlékszem arra, hogy 1997 szeptemberében a piacon volt egy tüntetés, mégpedig a kínaiak tüntettek önök ellen.
Igen. A kínaiakat föllázították. Akkor úgy tudtuk, és azóta is úgy tudjuk, hogy Pintér Sándor és körei tetté ezt a piacon szolgálatot teljesítő biztonsági szolgálat ellen.
Ez a biztonsági szolgálat az öné volt?
Az enyém és a társamé, Láposi Lőrinc nyugalmazott rendőrtábornoké. A kínaiakat felbíztatták, hogy lázadjanak fel, mert a biztonsági őrök durvák, nem megfelelő hangnemben beszélnek a kínai kereskedőkkel. Ez volt a lényege. Körülbelül kétezer-háromezer kínai felvonult, tüntetett, kiabált, agresszívek voltak. Ki kellett hívnunk a kínai nagykövetet, hogy nyugtassa meg a kereskedőket, és kihívtuk a kerületi rendőrkapitányságot, a készenléti egységet. De tettlegességet akkor már nem lehetett elkerülni. A kínai nagykövetet is leütötték a kínaiak, aztán elszabadult a pokol, vascsövekkel és minden egyébbel elkezdődött a harc, ami hamar véget ért. De igen nagy zűrzavar volt. Akkor ez beszédtéma volt, sőt rendőri körökben köztudott is, hogy ez a tüntetés Pintér Sándor érdekeit szolgálta. Ezt azért fogalmazom ilyen finoman, mert nem akarom azt mondani, hogy ő uszított,mert akkor azt mondják, hogy hamisan vádolom Pintér Sándort.
Erre vigyázzon is a beszélgetés folyamán végig, mert egyikünk sem szeretne kellemetlen helyzetbe kerülni.
Azért fogalmaztam így, hogy az ő érdekében állott, ezt mondták. Tehát ő volt, nem ő volt, egy biztos, hogy a kínai kereskedők az ő névkártyáját hozták magukkal és mutogatták nekünk,mert a kínaiak nem beszéltek magyarul, csak a szóvivők. Mutogatták a névkártyáját, s kiabáltak, hogy Pintér Sándor, Pintér Sándor
... hamarosan folytatjuk
