Hatalmas vagyon és személyi érdekek, valamint elfojtott gyűlölethegyek húzódhatnak a mögött a bűnügyi botrány mögött, amik miatt a sztálinista szovjet Magyarország képsorai elevenedtek meg tegnap, 2013. szeptember 12-én a Kurimay Tamás vezetése és teljhatalmú irányítása, valamint távirányítása alatt álló budapesti, messze csak nevében Szent János Kórházban, annak pszichiátriáján, amikor pszichiáterek és parancsra ugró személyzetük mintegy szó szerint ránk rontottak.

Mint azt a személyzetből többször elismételték: Kurimay Tamás, a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) korábbi elnöke, osztályvezető főorvos telefonos utasítására.


Kurimay Tamás pszichiátriáján három hónapja fogva tartott R. Ágnes kérésére két média-főszerkesztő és emberjogvédő lépte át a budapesti, messze csak nevében Szent János Kórház - korábbi ügyekből és annak főorvosától - hírhedt pszichiátriájának kapuját, majd lépett át az első emeleti pszichiátriai osztály küszöbén.

Az első, ami azonnal megcsapta az orrunkat, az az áradó cigarettafüst, ami szó szerint, a szó legszorosabb értelmében az egész kórházi osztályt és annak összes kórtermét áthatotta. Kollégánk, Domján Tibor, az Alsóörsi Hírhatár főszerkesztője, keresztény emberjogvédő és otthonvédő meg is jegyezte, hogy a legutóbbi, ehhez az osztályhoz csatolt politikai bűnügyben (Hajdu Attila keresztény tényfeltáró bezárásakor) melyik ápoló eregette a dohányfüstöt a zárt osztály nővérpultja előtt és hogy itt senkit nem érdekelnek a szabályok és az előírások. Kísérőnk - aki R. Ágnes keresztény barátja - R. Ágnes dohányfüstös kórterméhez vezetett minket, ahonnan R. Ágnes már az ágyától elindulva széles mosollyal üdvözölt minket. A negyed éve fogságban élő és kényszervegyszerezett Ágnes szintén keresztény. Kísérőnk nem intim értelemben, hanem hétköznapi értelemben vett barátja.

A kórtermek után van egy kis zárt, nem ablakokkal, hanem vastag rácsokkal ellátott, kis területű börtönterasz; oda mentünk mindannyian. Eredetileg R. Ágnes és barátai kérésére - mindenki fel van háborodva R. Ágnes indokolatlan és végeérhetetlen bebörtönzése miatt - R. Ágnes állapot-felmérésére jöttünk, de R. Ágnes állapota, szavai, valamint a professzornak nevezett dr. Kurimay Tamás főorvos pánik- és gyűlöletreakciója külön-külön is gyorsan világossá tették a helyzetet.

R. Ágnes minden tekintetben kiegyensúlyozott volt. Térben és időben abszolút orientált. Helyzetét maximálisan átlátta és felfogta. Gondolatai alakilag és tartalmilag teljesen épek voltak. Figyelme - a súlyos narkotikumok ellenére - végig felkelthető és terelhető. Életéből konkrét, teljes, kerek és egész, logikailag koherens és összefüggő részeket mondott el, az intézeti kábítószerek hatása ellenére is annyira pontosan, hogy a lakosság értelmi képességeivel ellentétben nem csak az éveket, de még a napokat is pontosan meg tudta nevezni. Panaszai - melyek egyeznek a barátai és ismerősei által elmondottakkal -, hogy apja és bátyja visszatérő megbízására, indokolatlanul szokták beszállítani és fogva tartani, bár mi voltunk számára a bizalmi kör, ahol végre szabadon beszélhet bármiről, anélkül, hogy ezért kábítószerekkel vagy kényszerítő eszközökkel el akarnák hallgattatni, mégsem volt részéről explorálható még csak rejtett, tudat alatti bosszúvágy sem, sem az orvosok, sem a személyzet, sem az őt terrorizáló családtagok ellen. Ez önmagában is sokkal nagyobb toleranciát és béketűrést deklarál, mint ami a lakosság 95 %-át jellemzi. R. Ágnesről egyébként az orvosok sem állították, hogy tettben bárki ellen erőszakos cselekményt követett volna el. Valakit erőszakkal bent tartani vagy beszállítani ugyanis csak akkor lehet, ha önveszélyesség vagy közveszélyesség közvetlenül fennáll.

Figyelemre méltó volt az is, hogy üldözése indoklásaként sokkal gyanútlanabb volt, mint barátai és ismerősei, valamint ezt követően mi mindannyian. Ugyanis még azt sem lehetett R. Ágnesre fogni, hogy azt állította volna, hogy családja ki akarja forgatni a vagyonából, ezért akarják cselekvőképtelen elmebeteggé nyilvánítani és végleg elmegyógyintézetbe záratni. Hanem ezt R. Ágnes ismerősei és barátai mondták el, mivel nekik ez a meggyőződésük! R. Ágnes ugyanis komoly vagyoni részesedést, legalább több tízmillió forintnyit tulajdonolna az őt állandóan bezárató bátyja mellett, de R. Ágnes ismerősei 200 millió forint feletti összegről beszélnek. A bírósági ítélet és minden bűncselekmény elkövetése nélkül negyed esztendeje fegyházkörülmények között, bekábítószerezve fogva tartott áldozat és ismerősei arról is beszámoltak, hogy a korábban nagyhatalmú, intézetvezető orvos professzor apja kislánykorában megerőszakolta. Bár senki nem beszélt arról, hogy a lány elhallgattatásához komoly érdeke fűződik az áldozat édesapjának, lehetetlen nem észlelni azonnal a gyanúként felvetni kénytelen gyilkos motivációt. Az apa ráadásul magas presztízzsel és társadalmi elismertséggel rendelkezett és agyvérzéséig ő intézte korábbi beosztottjánál és alattvalójánál, Kurimay Tamás pszichiáter főorvosnál az asszony kényszerbeszállításait, erőszakos fogva tartásait és ismételt elmebeteggé nyilvánítását.

Olyan is megesett, hogy R. Ágnes annak idején egy napos eltávozást kapott, de lekéste a buszt, majd úgy döntött, hogy nem megy vissza az intézetbe. Ezért - miközben gyanútlanul végezte otthoni munkálatait - Kurimay Tamás értesítette a rendőrséget és elrendelte R. Ágnes erőszakos kényszerbeszállítását. R. Ágnes azóta is hiába próbál szabadulni Kurimay Tamás karmaiból, hogy legalább másik kórházba helyezzék; mint akinek többek között milliós nagyságrendű bűnözői anyagi érdeke fűződik hozzá, Kurimay Tamás olyan elszántan és tele indulattal ragaszkodik R. Ágnes fogva tartásához, a tanúk megfélemlítéséhez és erőszakos távol tartásához. És ne feledjük azt sem, hogy R. Ágnes minimum sok tízmilliós vagyona mellett ott a tény, hogy korábban nagyhatalmú, intézetvezető orvos professzor édesapja Kurimay Tamás főnöke volt, ráadásul R. Ágnes szerint ugyanez az édesapa - amikor Ágnes kisgyermek volt - meg is erőszakolta.

Már éppen indulni készültünk, amikor a teljesen csendes és békességes beszámoló közben hatalmas csinnadrattával, szinte szó szerint úgy, ahogy a filmekben a nácik, minden utasítást végrehajtani kész díszkíséretével hirtelen megjelent Kurimay Tamás beosztott pszichiátere és nagy érzelmi-indulati töltésektől túlfűtve már messziről elkezdett hangoskodni: mit keresnek itt és kik maguk?! - színvonalú csatakiáltásokkal. Az egyik első mondat rögtön hozzám, Molnár F. Árpádhoz került intézésre, hogy - egyébként Hajdu Attila, a Fidesz I. kerületi önkormányzatának, Fideszes országgyűlési képviselőket is érintő bűntetteit leleplező keresztény önkormányzati alkalmazott miatt, akinek leleplezéseit eltussolták, Hajdu Attilát pedig ugyanerre a pszichiátriai osztályra bebörtönözték - engem felismertek. Mivel az ügyben én intézkedtem Hajdu Attila keresztény tényfeltáró szabadon bocsátásáról, így többek között országgyűlési képviselőkhöz is fordulva, a személyzetből egy vagy több személy beazonosított, szóltak a pszichiáternek, aki felhívta Kurimay Tamás főorvost, aki - rengeteg elfojtott düh és gyűlölet lehet már benne - minden racionalitással szemben azonnal megparancsolta, hogy R. Ágnes általuk régóta ismert barátját kivéve mindenkit azonnal ki kell rúgni, aki a titkosított fogvatartottat meglátogatta. Hogy a botrányra Kurimay Tamás adott utasítást, a személyzettől már ott megtudtuk. Kurimay annyira be volt indulva, hogy anélkül, hogy legalább minimálisan tájékozódott volna arról, hogy Molnár F. Árpádon kívül még kik jöttek R. Ágneshez annak barátai, egyik ismerőse és R. Ágnes kérésére, utasításba adta, hogy azonnal, de mindenkit kirúgni!

Kovács Adrienn Nikoletta, a Hírháttér Multimédia és az Alsóörsi Hírhatár újságírója, emberjogvédő külön is megkérdezte a személyzet egyik tagját, hogy ki adta utasításba, hogy nem látogathatjuk meg R. Ágnest? A személyzet tagja - egyébként a fülem hallatára - közölte, hogy a főorvos, Kurimay Tamás. Kovács Adrienn Nikoletta és másvalaki még legalább kétszer megkérdezte; mind a két alkalommal ugyanez volt a válasz.

A botrányokozások során azt is élénken megtapasztaltuk, hogy a személyzet - egy agresszív ápolót kivéve - gyorsan megszelídült, amint orvos nem maradt a helyszínen, nekik ugyanis nem fűződött sem anyagi, sem bosszúérdekük ahhoz, hogy lap-főszerkesztőkre, emberjogvédőkre és keresztényekre támadjanak. Olybá tűnt, hogy ez sokkal inkább a pszichiáterek személyes maffiaügye, ők pedig csak bármit végrehajtó fizetett szolgák.

A rendkívül zaklatott, noteszéhez idegesen kapkodó pszichiáternővel - aki indulattal telve követelte mindannyiunk azonnali távozását, különben segítséget kér és hívja a rendőrséget -, az elmebetegek megnyugtatásához illő békességes hangon közöltem, hogy itt üldögél többek között az Alsóörsi Hírhatár főszerkesztője, a Hírháttér főszerkesztője, eztán pedig egy országgyűlési képviselővel van találkozónk. Erre szó szerint elsápadt, lecsendesedett, távozott, majd - pl. nyilván egy telefonváltást követően - újult anarchista erővel visszatérve további indulati támadásokba lendült, rendőrséggel fenyegetőzve. A pszichiáter ama kérdésünkre, elárulná mégis, milyen törvény szól arról, hogy látogatási időben nem látogathatunk valakit, aki velünk akar beszélgetni, nem tudott válaszolni. Egyáltalán senki nem tudott jogszabályt, törvényi erejű rendeletet, nemhogy a mindezeket felülíró Btk.-paragrafust említeni.

A betegek és ismeretlen okokból bezártak - látva a pszichiátriai botrányokozást és agresszióáradatot - felbátorodva kezdtek panaszkodásba és a dolgok nevén nevezésébe. Volt, aki hangosan, felháborodva ismételte, hogy undorító, amit tesznek és forog tőle a gyomra. Más azt kérdezte felháborodottan, hogy miféle ország ez?! Miféle országban élünk, hogy ilyeneket el lehet követni?! Olyan is volt, aki közölte, hogy ő közveszélyes elmebeteg és okkal van itt, de ez az asszony - mutatott a nővérnek R. Ágnesre - semmit nem követett el, ártatlan és nincs semmi baja. Mások arra panaszkodtak, hogy itt senki nem gyógyul meg, viszont azokat is megbetegítik, akik egészségesek voltak és egyetlen gyógymódjuk a terror és a kábítószer. Volt, aki - egyébként a jogvédők napi gyakorlatához hasonlóan - a sztálinista rendszerhez hasonlította a pszichiáter és sleppje megbotránkoztató és egyértelműen közveszélyes, a minden útjukba kerülő egészségesek és betegek testi épségét és egészségét is közvetlenül veszélyeztető magatartását, amelyet folyamatosan áthatott a minden törvényi kötelezettség és emberi jogok alól felmentett napi bűnöző gyakorlat irdatlan bűze.

Miközben a pszichiátriai csapat hangoskodott és az ápoltak, valamint betegek között határozott nyugtalanságot, a pszichiáterekkel és a személyzettel, valamint az egész rendszerrel szembeni azonnali utálatot és megvetést gerjesztett, aközben a három hónapja ítélet nélkül és bűncselekmény elkövetése hiányában fogva tartott R. Ágnes többször közel hajolva hozzám ismételgette, hogy ne hagyjuk magunkat és vigyük ki innen. A pszichiáterlobbi indulati csatakiáltásai közben R. Ágnessel közelről, csendes privát-megbeszélést folytatva kérésére elmondtam, hogy a pszichiátriai áldozatokkal foglalkozó CCHR-t megbízó dokumentumot fogunk biztosítani, amelynek kitöltése után - rajtunk kívül - CCHR nevű nemzetközi emberjogvédő szervezet is megmozdul, továbbá a médián keresztül, valamint büntető feljelentések által is elkezdünk intézkedni, mivel halmozottan egyértelmű a helyzet. A CCHR (angolul: Citizens Commission on Human Rights International; magyarul: Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány) elnöke Dobos János, kapcsolattartója Hídvégi Klára.

Valamikor közben, pszichiáteri utasításra gyorsan megérkezett egy hatalmas, megtermett biztonsági ember is, aki amilyen elánnal érkezett, láttunkra annyira megszelídült. Bizonyára nagyon távol állt a zaklatott pszichiáter/pszichiáterek indulati kiáltványa a látható és evidens tényektől, így amikor a kidobásunkra odarendelt biztonsági a helyzettel szembesült - békésen üldögélő, civilizált személyek és állva tajtékzó közpénz-patológiás fehér köpenyesek -, kénytelen volt közölni az "orvossal", hogy a szabályzat értelmében semmit nem tehet, mert békés látogatók vannak itt, nincsen rendbontás, nem dobhatja ki őket. Azért, mert valaki meglátogat egy beteget, ő nem dobhatja ki azzal, hogy ne tegye. A pszichiáter ismét elviharzott azzal, hogy hívja a rendőrséget.

Mivel már a pszichiáterek garázda közbotrányokozásának már az elején is éppen távozni készültünk, mert a következő megbeszélt találkozó ideje közelített, ezért szépen elkezdtünk kifelé sétálni. A folyosón tartottunk, amikor a zaklatott kurimaysta pszichiáternő egy másik, szintén rendkívül agresszív és hangoskodó pszichiáternővel és egy rendőr kíséretében beállított. Az első két gondolatom között volt, hogy ha vártunk volna egy kicsit, akkor a kórházi osztályon még több, a Btk.-ba ütköző bűncselekményt követtek volna el, ami nyilvánvalóan értékes R. Ágnes és mindenki más életének védelme, továbbá nemzetbiztonsági szempontból és a lakosság tájékoztatása és biztonsága szempontjából egyaránt, hiszen maga a fékevesztett és minden civilizáltságából kifordult bűnöző, maffiarendszer beszél.

A rendőr láthatólag tanakodva méricskélte, kikkel is találkozott és mire is kellene neki intézkednie: most is békésen, közben kifelé sétáló, nyugodt emberekkel (na meg a békességét végig megőrzött, veszélyesnek hazudott pácienssel) szembesülve.

A fegyházkörülmények között és látványosan terrorista, a hatályos törvényeket és az emberi jogokat egészen extrém patológiás megszállottsággal és gyűlölettel semmibe vevő állami környezetben bezárt R. Ágnes kinti ismerősei egyöntetűen azt állítják, hogy R. Ágnest a vagyona miatt üldözik, a főorvost pedig a család lefizette. Hétköznapi ügyek ezek olyanok számára, akik pszichiátriai ügyekben jártasabb újságírók vagy jogvédők.

Az a Kurimay Tamás, akinek - személyzeti közlés szerint - telefonos utasítására rontottak a sajtónak és az emberjogvédőknek, a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) legfőbb vezetője volt, ugyanis már korábban is őt találta - Mitrohin-aktásan fogalmazva - az "örvénylő moslék" a legjobb pszichiáternek az egész országban.

Emlékezhetünk olyan, világszerte is nyilvánosságot kapott esetre, amikor az intézetvezető megszabta, kik látogathatják a politikai foglyot. Az Internetről egyre több helyről letölthetők azok a hajdan államtitkot képező dokumentumok, amelyek a politikai okokból a magyar pszichiáterek teljes bűnbandája által hamisan elmebeteggé nyilvánított jogászról, Pákh Tiborról a Belügyminisztérium szigorúan titkos minősítésű dokumentumaiban pl. Karasz Lajos (rendőr altábornagy, miniszterhelyettes) utasításba adja az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI) igazgatójának, hogy az állam által "Diétás" fedőnévvel ellátott Pákh Tibor rendszerellenes, továbbra is az elmeosztályon bezárva kell tartani, továbbá kizárólag az anyja látogathatja. A sok éven át tartott kábítószerezés, altatás nélküli elektrosokk terápia, politikai üldözés, kínzás, a tengernyi alkalommal elkövetett törvénytelen elmebeteggé nyilvánítás aztán sem okozott gondot egyetlen pszichiáternek, nővérnek és ápolónak sem, hanem ahogy ez minden esetben megy, kivétel nélkül - mint Auschwitzban, az orvostól a takarítónőig - mindenki elkövetett bármilyen életellenes bűntettet, amire csak megbízást kapott. Dr. Pákh Tibort Magyarországon csak akkor sikerült rehabilitálni, amikor már az egész világ követelte. A magyar pszichiáterek közpénzből kitartott örvénylő bűnbandája egészen addig fékevesztett, dühöngő gyilkosként viselkedett. Semmi közük nem volt ahhoz, amit orvosnak, gyógyításnak vagy legalább embernek lehetne nevezni.

Jelenleg is képviselünk olyan jogászokat, akiket politikai okokból nyilvánítottak elmebeteggé és az orbáni rendszer bűnözésével szemben folytatja harcait a túlélésért. Közülük talán a leghíresebb dr. Monostory Attila, a BAUMAG ezermilliárdos maffiaügye áldozatainak hajdani legfőbb ügyvédje, akit az ügyek eltussolására cselekvőképtelen elmebeteggé nyilvánítottak, miközben a nemzetközi hírű jogász az ország egyik legnépszerűbb és szakmai tanácsokért szüntelen keresett jogásza lett, mellesleg több emberjogvédő és jogi szervezet alelnöke.

Már a következő találkozónkra is sor került, amikor sikerült minket felhívnia R. Ágnes keresztény barátjának, aki az izgalomtól elfúló hangon, rémülten közölte, hogy miután távoztunk, behívták egy irodába és ott megfenyegették, hogy horribilis összegű bírósági pert indítanak ellene, ha bármi nyilvánosságra kerül, de egyúttal azt is közölték, hogy R. Ágnest másik kórházba fogják szállítani. Rémülten és sűrű lélegzetvételek között kérlelt minket, ne jelentessünk meg az ügyről semmit, mert megfenyegették és úgy véli, ha bármi nyilvánosságra kerül, a pszichiáterek meglódulhatnak és őt nagyon súlyos károk érhetik. Hiába részleteztük, hogy a pszichiátrián össze-vissza hazudoztak neki, mert a világon semmiféle polgári peres eljárásban nem kikezdhető, ráadásul egy olyan civil kívülálló, akinek beleszólása sincs abba, mi jelenjen meg és mi nem, mindezek ellenére annyira meg volt rémülve, hogy kapkodta a levegőt és úgy kérlelt minket, tussoljunk el és titkoljunk el mindent, amit láttunk, hallottunk vagy rögzítettünk. Eztán a telefonvonal megszakadt, a tanú telefonos felhívásával pedig hiába próbálkoztunk. A pillanatok alatt nemzetbiztonsági rangot kapott bűnügyben a telefon először kapcsolódási hibát jelzett, majd azt deklarálta, hogy a hívott fél jelenleg nem kapcsolható.

R. Ágnes negyed esztendős fegyházbüntetése és azonosíthatatlan, állami kemikáliás kényszer-kábítószerezése ügyében, valamint az ellenünk - főszerkesztő újságírók és keresztény emberjogvédők ellen - elkövetett bűncselekmények miatt büntető feljelentéseket teszünk ismeretlen tettesek ellen a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 194. §-ába ütköző Személyi szabadság megsértésének bűntette, a Btk. 215. §-ába ütköző, A lelkiismereti és vallásszabadság megsértése, a Btk. 195. §-ába ütköző Kényszerítés, a Btk. 339. §-ába ütköző Garázdaság és a Btk. 216. §-ába ütköző Közösség tagja elleni erőszak bűntette miatt.

Hogy mennyire könnyű bárkire, bármilyen betegségcímkét aggatni, az is kiválóan bizonyítja, hogy e cikk írója - anyja révén, aki a Magyar Néphadsereg II. Katonai Kórház Ideg-elme osztályán (később Repülőkórház lett a neve) volt bizalmi a Kádár-rendszerben és a kapitalista rendszerben (demokráciában) egyaránt - kiskoromtól belülről láttam és hallottam, hogyan rendeli meg a Belügyminisztérium, máskor a helyi rendőrség, megint más alkalommal bármelyik orvos politikai, anyagi stb. érdekből vagy egyébként regnáns saját, primitív és állati rosszindulata motivációjára civilek, rendőrtisztek, katonák ellen az elmebeteggé nyilvánításokat és meggyilkolásuk céljából az IMEI-be vagy az OPNI-ba stb. szállításukat. Kiskoromtól olvasgattam a pszichiátriai és rendőrségi aktákat is, hol a kórházi osztályon, hol saját lakásunkban, amikor anyám - munka céljából - hazavitte illetve magas rangú rendőrtiszt - például Borsos Béla katona-, később rendőr alezredes, akit Zombor Gábor, Kecskemét Fideszes polgármestere nemrégiben az év rendőreként jutalmazott - adta át neki (anyámnak) a titkos dokumentumokat a mi lakásunkban. Ugyanekkor, felnőtt koromban, az úgynevezett demokráciában pedig én intéztem el - minden hozzám fordult - korábbi általános iskolás osztálytársamnak, akik nem akarták, hogy sorkatonának vigyék őket, hogy mentálisan alkalmatlaná nyilvánítsák őket. Kivétel nélkül minden osztálytársamat, aki kérte, befektettem a kecskeméti pszichiátriai osztályra és még azt is én határoztam meg, hogy milyen indokkal szereljék le őket. Így kapott az egyik hamis szakvéleményt arról, hogy pszichopata, ezért alkalmatlan, a másik arról, hogy homoszexuális, a harmadik arról, hogy súlyosan depressziós, a negyedik arról, hogy paranoid skizoid személyiségzavara van stb. Mint az a dokumentumokból még Orbániádában is visszakereshető, mindazon volt osztálytársaim - továbbá évfolyamtársaim -, akik hozzám fordultak azért, hogy mentálisan sérültté nyilvánítsák őket, mindannyian megkapták a diagnózist és nem kellett egyiküknek sem katonának lennie. Mindenki megkapta a megbeszélt diagnózist, azaz a hamis szakvélemények aránya kerek 100 %! Minden alkalommal főorvosi, igazságügyi elmeszakértői aláírásokkal és igazságügyi elmeszakértőkből álló úgynevezett Felülvizsgáló Bizottság (FÜV) és annak főorvosai aláírásával! A diagnózisokat - mindenkinek a személyiségéhez szabottan - én döntöttem el; mindenkor egyeztetve a hozzám fordult osztálytársakkal, megfelel-e nekik, ha ezzel és ezzel a hamis szakvéleménnyel szereljük le őket. Eztán ennek megfelelően jártak el az ország legmagasabb rangban álló felülvizsgáló főorvosai és igazságügyi elmeszakértői! Azért, mert protekciósként - amilyen én is voltam -, konkrét diagnózisokkal kezdeményeztem, ezért az egész rendszeren azzal a diagnózissal és akként vonult végig az egész ügy! Érthető, hogy mivel a protekciómnak híre ment, ezért a fél iskolai osztályt leszereltük azzal, hogy pszichiátriai szempontból katonaságra alkalmatlanok.

Egy-egy hamis szakvéleményért - protekció esetén - egyetlen orvosnak sem kellett fizetni semmit, hiszen házon belüli elkövetésekről volt szó. Amikor pedig kívülálló fordult pszichiáterhez, nővérhez vagy az adminisztrátor anyámhoz hamis szakvéleményért, olyankor roppant csekély díjazás is elegendő volt. Nem voltak tarifák. Egy elmebeteggé vagy egészségessé nyilvánításhoz szó szerint elegendő volt egy kosár gyümölcs vagy azzal kevert bon-bon. Anyám is fogadott a lakásunkban olyan személyt, aki egészséges fiának akarta elintézni, hogy nem létező pszichiátriai betegséget diagnosztizáljanak nála. A kosár ajándék után anyám szólt a pszichiátriai osztály pszichiáterének - magyarul valamelyik barátjának -, aki a megrendelő asszony fiát az osztályra fektette, majd annak rendje és módja szerint - Magyar László főorvos ezredes, felülvizsgáló főorvos, igazságügyi elmeszakértő aláírásával, azt követően pedig az ország legbefolyásosabb igazságügyi elmeszakértőinek megállapításával - megkapta a megrendelt betegségdiagnózist.

Tényfeltáró cikk: Molnár F. Árpád.

2013.09.13.; Budapest, Hungary.