Bokros Lajos újkommunistáknak hívta Orbánékat. Emma Paradigma és a világsajtó Putyint Orbánhoz, Orbán pedig önmagát Putyinhoz hasonlítja. Mindketten gyűlölik az újságírókat és a szólásszabadságot. Emma Paradigma cikke a The New York Times egyik blogbejegyzése nyomán született, amely Putyinnak a Greenpeace-esek és az újságírók elleni megtorló akciósorozatát Szolzsenyicin orosz börtöntapasztalataival is összehasonlította.

Cikk: Emma Paradigma
Asszociált: Steven Leers Myers

a The New York Times-ban írt blogbejegyzése nyomán

Ivan Gyenyiszovics egy napja – vagy Denis Sinyakov egy napja

Kötelező olvasmányokat a legtöbb ember nem olvasgat jószántából. Sokan még Szolzsenyicin írását sem forgatják alapos indok nélkül, de ha mégis, akkor örömmel konstatálják, hogy ez már egy letűnt világ. Vagy mégsem?

Legutóbb, a szeptemberi Greenpeace-akcióban, a Jeges-tengeren letartóztatott fotóriporter felesége vélt hasonlóságot felfedezni a fotóriporter Sinyakov mindennapjai és Szolzsenyicin börtönélete között. Sinyakov az Arctic Sunrise nevű Greenpeace-hajó 30 fős legénységének egyike, akiknek sorsa továbbra is tisztázatlan. Kalózkodás helyett most már huliganizmussal vádolják őket.

Mondhatnánk azt, hogy rosszkor volt, rossz helyen és nem lehet büntetlenül ott kirándulgatni, ahol mások esetében minden vérre megy és miért esne más elbírálás alá az, aki részt vesz egy akcióban, mégis be kell látni, hogy ez a fajta kockázatvállalás közérdek. Sok dologról a fotóriporterek nélkül nem szereznénk tudomást, a nyilvánosság révén pedig csírájában el lehet fojtani, hogy az események kedvezőtlen fordulatot vegyenek.

Sinyakov felesége is elsősorban attól tartott, hogy a férje az életét veszti valamelyik háborús övezetben, elveszíti a kezét vagy a lábát, nem attól, hogy börtönbe kerül.

Oroszország ellenséges hely az újságírók számára, még az sem számít, hogy Sinyakov korábban a Reuters-nek és az Agence France-Presse-nek is dolgozott. Az azonban valószínűleg számított, hogy Sinyakov különösen vonzódik azokhoz a témákhoz, amelyek bemutatják a Putyin kormánya és a nagyobb politikai szabadságot akarók közötti feszültségeket, illetve gyakran fókuszál az orosz ellenzékiekre. Valószínűleg a választási csalás elleni tiltakozások Putyin 2012-es újraválasztásakor, a Femen tüntetés és Hodorkovszkijról szóló  tudósításai is nyomnak a latban.

Rabló-pandúrt mindenki játszott gyerekkorában. Felállítottuk a szabályokat, kergettük kicsit egymást, zálogot vagy váltságdíjat adtunk, aztán egy idő után felcserélődtek a szerepek. Komolyan vettük, de nem halálosan. Aki pedig beszélt róla, azt legfeljebb pletykásnak tartottuk, nem bűnözőnek.

Most a játékszabályok változásainak vagyunk tanúi. "Aki tudósít, az bűnt követ el". Vagyis nem a bűn üldözendő, hanem aki beszél róla.

Sinyakovot is így vonták ki a forgalomból. Miután elkobozták a kameráját és a számítógépét, a vizsgálati fogság pedig még jó ideig eltarthat, jobb híján rajzolgat és olvasgat - többek között a Büntető Törvénykönyvet, amiről ezt írta, hogy "Öröm olvasni és milyen kár, hogy senki sem használja."

Sajnos ilyen tendenciák Magyarországon is megjelentek (Klikk 1., 2., 3., 4., 5., 6.), ahol súlyosabb büntetést helyeztek kilátásba egy esetleges választási csalásról tudósításért, mint magáért a választási csalásért. (Klikk 1., 2.)