Minden média közül elsőként készítettünk interjút Horváth Lászlóval arról, hogy kétszer börtönözték be, mert tiltakozott egy amputált lábú, keresztény nagymama és unokája kilakoltatása ellen.
Az eset ékesen bizonyítja nem csak azt, hogy Orbánisztánban a jótetteket üldözik és börtönnel büntetik, nem csak azt, hogy elegendő bárki ellen kitölteni egy papírt, és bármikor el lehet tüntetni akár évekre is vagy örökre egy börtönbe, nem csak azt, hogy a magyar rendőri állomány mind patológiai, mind bűnözési szempontból abszolút alkalmatlan a rendvédelmi feladatok ellátására, de sok egyéb mellett azt is, hogy megszámlálhatatlan azon önmaguk hatékony védelmére képtelen sokaság elleni börtönbüntetés, akiknek dokumentumait hol véletlenül, hol szándékosan összecserélték, ezért mások helyett kerültek börtönbe, továbbá azon sokaság, akik kétszer vagy többször töltötték le ugyanazért a cselekményért kiszabott börtönbüntetésüket. Sokan úgy, hogy észre sem vették, hogy ártatlanok, hanem mivel mindenki ugyanazt az őrültséget állította, elhitték, hogy tényleg bennük van hiba. Pedig ők voltak az egyedüli normálisak a sok trehány, mihaszna, alkalmatlan és rosszindulatú pszichopata és bűnöző között. Mint azt Horváth László is elmondta, az egész napos tortúra után a baracskai börtönben kezdett el gondolkodni azon, hogy hátha tényleg ő lát valamit nagyon rosszul és elkövetett valamit, amiről nem tud, amiről papírt nem kapott, de közben az állam a börtönig elintézte. Gondoljuk csak el, hányan vannak, akik tévedésből és szándékos tévedésből ülnek és ültek börtönben, és elhitték, hogy valamit ők nem láttak helyesen, pedig csak ők voltak tisztességesek.
Horváth László kálváriája akkor kezdődött, amikor minden magyarok legnagyobb hatású otthonvédő csoportja, a Balogh Béla által vezetett Koppány Csoport tagjaként 2012-ben tiltakozott a roma származású, akkor 68 esztendős Nagy Lajosné (Emma néni) és unokája XV. kerület, Pázmány Péter utca 108. szám alóli kilakoltatása ellen. Orbániádában az a bűnözési szokás, hogy aki egy kilakoltatáson a lakás vagy a ház mellett álldogál, akadályozza a rendőrséget a kilakoltatásban, ezért ha felszólításra nem távozik, akkor vagy súlyos pénzbüntetést, vagy ingyenmunkát vagy börtönbüntetést kap. Orbánisztán nem szereti, ha szemtanúk látják, miket művel a párt és annak hatóságai, önkormányzati képviselői stb. közpénzen, a lakosság ezermilliárdjain. Kilakoltatásoknál az Orbán-párt közpénzen eltartott senki aktatologatói is gyakran követelőznek a rendőrségtől, hogy kobozzák el az újságírók által készített fényképezőgépeket és filmfelvevőket, mert ábrázatuk megörökítésre került. Tény, hogy egyik sem büszke arra, ahogyan él és amiket a nép pénzén elkövet. Szégyenében és dühében rögtön rendőrért kiált, mert csak azt látja saját minőségéhez méltónak.
Kilakoltatásoknál gyakori a rendőrségtől a bíróságig szervezett bírság és a börtönbüntetés olyankor is, ha újságírót találnak a kilakoltatások helyszínen. Ellenük van, hogy felszólítás sem kell, hanem rájuk ömlesztik a rendőrségi, ügyészségi és bírósági hamis vádakat és általában ők is börtönbüntetéssel végzik. (Klikk 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14.)
Horváth László 2013. márciusában szabadult Baracskáról, ahol leülte a szociális érdemeiért megítélt letöltendő szabadságvesztést. Az ominózus kilakoltatásról szóló dokumentumfilmet egyébként ide klikkelve megtekinthetik. A rendőrség a filmet bírósági úton próbálta betiltatni, amiről az általuk intézett titkos, zárt tárgyalás utáni első filmfelvételünket ide kattintva tekinthetik meg!
Horváth László, a kétszer bebörtönzött otthonvédő ekképpen kezdte beszámolóját:
- Kedden, hajnali fél 3-kor, 2013. december 3-án csöngetett a rendőrség azzal, hogy előállítási parancs van ellenem, mivel 2012. július 2-án a bíróság szerint elkövettem a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértést. Én rögtön jeleztem, hogy már leültem a Baracskai Büntetés-végrehajtási Intézetben. Erre azt mondták, akkor mutassam erről a papírt, aminek előkeresésére volt 2 percem. Ekkor bevittek a X. kerületi rendőrségre.
Jegyezzük meg: arról a kapitányságról van szó, amelynek vezetője Gyetvai Tibor, a 10 gyermekes Faragó Ferenc Mihályné (Emőke) és családja kilakoltatásában az összes ártatlan újságíró és otthonvédő civil elleni hamis vádak egyik legfőbb biztosítója. (Klikk 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14.) Horváth László így folytatta:
- A rendőrségen voltam, amikor később azt mondták, hogy nem tudták elérni Baracskát. Zárójelben itt már mondanám, hogy ha a XXI. században egy rendőrőrség nem tud elérni egy Baracskát, tehát akkor ez sok mindent megmagyaráz, hogy hogyan működik a rendőrség. Mert én a Facebook-on is akár elérem. Amikor a cikkedben olvastam (Klikk!) egy zárójeles megjegyzést, akkor döbbentem rá, hogy tényleg, az ellenem folytatott hadjárat lehetett szándékos is, mivel Magyarországon bármi megtörténhet a mostani politikában, meg bármilyen ügyből kifolyólag, meg meg is történik, mert semmit sem lehet elhinni, amit hivatalosan közölnek.
Horváth László folytatta:
- Megkezdték az én fogdába való fölvételemet. Felvittek - azt hiszem - az ötödik emeletre, ahol egy fiatal srác - mert rendőrnek nem nevezném - volt az ügyeletes, ő kezdte el az én felvételemet. A ruháimat nem akartam levenni, mivel az egész eljárást jogtalannak tartottam, így az ott lévő másik rendőrnek kellett bizonyos ruháimtól megszabadítani, mint a kabátom, cipőm ő húzta le, meg ilyenek. Elvettek tőlem mindent, ami nálam volt. Itt kihangsúlyozom, hogy asztmás vagyok és elvették tőlem az inhaláló spray-met, ami a későbbiek folyamán kulcsszerepet játszott, mert könnygázzal bombázták teli a cellát.
Vessük közbe: az inhaláló spray elvétele közvetlen életveszélyes helyzetet teremt, amiért - ha az ország élén nem egy a világsajtóban is gyakran elmebetegként hírhedt diktátor és annak Európa leghírhedtebb tömeggyilkos politikusaként hírhedt samesza lenne, akkor - a rendőröket példás módon, letöltendő szabadságvesztésre kellene ítélni! Hogyan merészelik bárki életét kockáztatni, nemhogy ártatlanokét?! Mindezt közpénzből!
Horváth László folytatta:
- A cellában akkor én még mindig arra gondoltam, hogy ezek el fogják érni Baracskát egy fél órán belül és tisztázódik a dolog, és akkor én még 5 óra 40-re akár meg is jelenhetek a munkahelyemen, de ahogy haladt előre az idő, ezt már láttam, hogy ez nem fog összejönni és akkor elkezdtem a vasajtón dörömbölni és a kamerába kiabálni. Bejöttek és fenyegetőztek. Jött egy alacsony, köpcösebb is, akin sem rendőri egyenruha, sem semmilyen azonosító nem volt, aki lábbal vagy talppal a hasam táján megrúgott, hogy rögtön elestem. Aztán bevágta a vasajtót. Másik alkalommal pedig telefújták a fogdát gázspray-vel. Ezt úgy tették, hogy kétszer, több másodpercen keresztül fújták a gázt, aztán rám zárták a vasajtót. Ezen túl sem WC-re nem mehettem ki, sem semmit, amit kértem, nem intéztek.
Horváth László beszámolójából kiderül, hogy a rendőrségen annyira sok az abszolút elfogadhatatlan és az életveszélyes bűncselekményeket halmozó rendőri cselekmény, hogy valóságos csoda, hogy csak ennyi ember hal bele a rendőri intézkedésbe. Ugyanakkor világos, hogy ami a média elé kerül, az csak a jéghegy csúcsa, a halálos áldozatok tekintetében is!
Horváth László így folytatta:
- Eztán váltás volt, azután már ki tudtam menni WC-re is. Sok órával később bilincsben és vezető szíjjal, pórázzal egy rendőrautóba ültettek. Éjjel gyorsan öltöztem fel, amikor elvittek és nagyon hideg volt, az autó pedig - amibe most ültettek - rabszállító volt, a hátsó ülés műanyagból volt, ezért nagyon hideg. Előttem műanyag, törhetetlen, átlátszó plexi választott el az elöl ülőktől. Ott is kértem, hogy ellenőrizzék, mert én már leültem a büntetést, de figyelembe sem vették, sőt, elkezdtek jó hangosan olyanokról beszélni, hogy akik Baracskán vannak, hogyan kéne mindet fegyelmezni, meg addig kéne ott mindenkit dolgoztatni, amíg össze nem esnek.
Főszerkesztői megjegyzés Pintér Sándor és az általa kinevezett és rekordbotrányos ügyei ellenére keresztapához méltón védett Gyetvai Tibor rendőrkapitány egészen extrém súlyosan szociopata rendőrei halmozottan beteges gondolataihoz, hogy Baracskán rengeteg olyan ember ül, akiket otthonvédelem, fára vizelés vagy éppen utcán tartózkodás miatt börtönöztek be, vagy más semmiségekért vagy pozitív, a társadalom számára példamutató, jó tetteikért, amiket egyébként a Jézus Krisztus Evangéliuma minden keresztény számára megkövetel. Tehát nagyjából minden olyanról szó van, amit Semjén Zsolt és párttársai üldöznek.
A magyar rendőrök rendkívül beteg és súlyosan bűnöző alkatú pszichopata emberek, zömük pedig rendkívül szociopata, világosan közveszélyes bűnöző. Bármelyik ügybe nyúlunk vagy kerülünk a "kereszténydemokrata" kormány áldozataiként, mindegyikben azt látjuk, hogy kivétel nélkül minden rendőr elköveti a bűncselekményeket, ha az egyikük már elkezdte. Egymás kezébe adják, egymást kiegészítik, egymás és összes elődjük bűntetteit megerősítik és nem láttunk köztük soha, egyetlen kivételt sem. Egy normális, nem szociopata bűnöző vagy elmebeteg által vezetett kormány számára az elsődleges feladatok közé tartozhatna, hogy a rendőrbűnözők tömeges egészségessé és alkalmassá nyilvánítását folytatólagosan elkövető magyar pszichiátereket és magyar pszichológus bűnözőket ne csak végleg megfosszák doktori végzettségüktől, hanem bíróság elé állítsák és letöltendő szabadságvesztésre ítéljék őket.
Horváth László a baracskai börtönnel folytatta:
- Baracskára érve én mondtam az engem odaszállító rendőröknek, hogy várjanak meg, mert egy telefonnal vagy a számítógépben beírva a nevem, rögtön kiderülhet, hogy én már leültem a büntetést, de nem is foglalkoztak vele, hanem távoztak. Előtte még azt mondták, hogy azt tudom, hogy ez milyen sokba fog nekem kerülni, hogy idehoztak! Hogy ez több tízezer forint lesz!
Horváth László - kamerán kívül - elmondta, hogy mivel a roma, mindkét lábára amputált, 68 éves asszony kilakoltatása elleni tiltakozása miatt már ült Baracskán, ezért tudta, hogy ott mindenkinek előre kell köszönni, hogy sz...t sem számít az ember, hogy ártatlan vagy bűnös, hogy miért ül, mert jót tett vagy rosszat és hasonlók. Mint mondta:
- A börtönben megkezdték a további intézkedéseket. Orvosi vizsgálatra vittek, ahol EKG, vérnyomásmérés, meg ilyenek voltak, aztán nevelőtiszthez vittek. Ott, Baracskán volt először, hogy akadt valaki, akinek miután mondtam, hogy én már leültem a büntetést, elment és rögtön megnézte a számítógépben. Azzal jött vissza, hogy ön szabad. Ekkor már délután fél 5 körül volt. Reggel fél 3 óta folyt ez a procedúra.
Figyeljük meg, hogy csupán ennyi lett volna a munka: megnézték a számítógépben, beütötték a nevét és íme, kiderült, hogy minden más dokumentum és hatósági intézkedés jogsértő és törvénytelen. Gyetvaiék a telefont, az Internetes kommunikációt, a rádiókommunikációt sem akarták ismerni. Horváth László sérelmezte, hogy mindezt úgy, hogy a rendőrautó is, amivel szállították, abban a GPS-től kezdve mindenféle modern technológia rendelkezésre állt, de úgy viselkedett végig mindenki, mintha a középkorban lennénk, hogy sem telefon, sem fax, sem Internet, semmi. Mint mondta: ha az az egy ember nem nézi meg a számítógépben, akkor - mert így megy a börtönben - legalább napokig sem telefonálni, sem semmit intézni nem tud, hanem ott ragad. Mint mondta, már el is fogadta, hogy most börtönbe kerül.
De Horváth László - egyetlen embernek köszönhetően, egyetlen, aki a rutinkötelességét egy perc alatt elvégezte - kijutott a börtönből:
- Miután kijutottam a börtönkapun, 8 kilométert kellett gyalogolnom, hogy elérkezzek a vasútállomásra. A saját pénzemen kellett vonatjegyet venni. Ahogy megérkeztem, első utam a X. kerületi Rendőrkapitányságra vezetett, ahol az ügyeletes tiszttel beszéltem. Ő nagyon zavart volt, össze-vissza beszélt, azt hiszem, ők voltak, akik hajnaltól intézték az ellenem folyó tortúrát. Semmit nem engedtek meg akkor sem, nem engedték azt sem, hogy panaszt tegyek. Még igazolást sem adtak, hogy a munkahelyemen valahogyan el tudjak számolni azzal, hogy miattuk nem tudtam dolgozni menni egész nap és náluk voltam fogságban fél napig, hanem azt mondták, hogy Baracskától kérjek igazolást, mert ők bocsátottak el. Nem utazhatok vissza Baracskára, megint a saját pénzemen, hogy igazolást kérjek. Mondtam, hogy ez a rendőrkapitányság bocsátott el, mert itt föl is vettek, ezért adjanak igazolást, nem Baracskához tartozom, mert föl sem vettek a börtönbe, de ennek ellenére is mindent elutasítottak.
Hogy mennyi esélyei vannak Orbánisztánban azoknak, akik civilként a médiától és a médiát megmozgatni képes jogvédő szervezetektől elszigetelten élnek, jól fémjelzik Horváth László következő szavai is:
- Miután felhívtam Balogh Bélát, a Koppány Csoport elnökét, ő érte el, hogy az ORFK-nál felvették a panaszomat. Addig egyáltalán panaszt sem tudtam tenni.
Így van. Közel kivétel nélkül mindenki és minden család kapcsán, aki minket is felkeres, hamar kiderül: mivel háborújukat nem a nyilvánosság előtt folytatták, ezért legtöbbjük esetében a világon mindent lesöpörtek, mindent eltussoltak, mindent lenyeltek, mindent meghamisítottak Magyarország összes közpénzen jól tartott rendőrei, ügyészei, bírói, önkormányzati hivatalnokai, pszichiáterei, vezető politikusai, végrehajtói stb. Mindenki, aki a nép kenyeréből és a lakosság becsületes munkájából él... helyesebben csak élősködik!
Interjú és Cikk: Molnár F. Árpád